12.fejezet

Gabi felvette.
- Háló? - szólt bele.
- Jó napot kívánok! - szólt bele egy hang. - Porszívót szeretnék eladni. Esetleg érdekelné?
- Köszönöm. Nem. Visz hall. - mondta majd letette a telefont.
- Csak egy porszívó ügynök volt. - mondta Gabi.
Aztán oda ült a laptopjához. Én leültem mellé. Nézegettük a közösségi oldalakat és egyszer csak megakadt a szemünk Ádám profilján, a profilképén egy csajt ölelgetett és puszilgatott. Megnéztük a többit is volt olyan kép ahol smároltak.. Gabi teljesen kiakadt csak sírt,sírt és sírt és felrohant a szobájába. Joe,Nick és Kevin kérdőn néztek rám. Oda vittem a laptopot és elmagyaráztam:
- Gabi pasija Ádám.  Ő most szörf táborban van de Gabival együtt voltak és most láttuk ezeket a képeket.. - mondtam röviden és tömören..
- Uhh.. De gááz..- mondta Kevin.
Nick a képeket nézegette. Joe pedig felment Gabihoz. Majd egy kis idő múlva Nick megszólalt:
- Pedig ez a csaj sokkal rondább mint Gabi.. - mondta.
 És ahogy jobban megnéztem tényleg..
*Eközben a szobában fent*
Gabi összekuporodva feküdt az ágyon. Joe oda ült mellé és a hátát simogatta miközben halkan egy altatót dúdolt. Mikor abbahagyta Gabi megfordult.
- Annyira sajnálom Gabi.. -mondta Joe.
- Hát.. ez van.. - szipogta Gabi.
Majd Joe széttárta karjait és Gabi megölelte. Egymásba csimpaszkodva ültek csendben.. Majd Gabi felült és szeme pont Joe-éval  szemben volt. Egymást nézték majd Gabi közelebb hajolt és végül csak az arcára adott egy puszit és a fülébe suttogta:
- Köszönöm..
- Nincs mit. Gyere menjünk le. - mondta Joe.
Lejöttek.
- Hogy vagy? - kérdeztem.
- Hát..élek még. - mondta egy laza vigyor kíséretében.
- Gyere Gabi. - mondta Kevin. - Elviszlek vásárolni. Jöttök? - kérdezte tőlünk.
- Én megyek. - mondta Nick.- Jössz? - kérdezte miközben felém fordult.
- Én most nem. Szeretnék kicsit beszélgetni Joeval. - mondtam.
- Velem? - kérdezte.
- Igen veled. - mondtam és elmosolyogtam magamat arckifejezésén.
- Hát jó.-mondta Nick. - Akkor Sziasztok. - adott egy puszit és kimentek az ajtón.
- Nos? Miről akarsz beszélgetni? - kérdezte.
|ma még valószínűleg lesz rész. :)|

11. fejezet

Nickkel elvonultunk a szobájába és beszélgettünk, meg ismertük egymást sokkal jobban, mikor már egy fél órája beszélgettünk kis szünet  volt aztán megkérdezte:
- Mikor van a szülinapod? - kérdezte tőlem.
- Hát 1 hét múlva. - mosolyogtam rá. - Neked?
- Szeptember 16. - mondta.
Aztán csak néztük egymás szemét. Az övé csillogott mint mindig. Aztán merengésünket Gabi zavarta meg.
- Nessie! - rontott az ajtón amitől majdnem szívrohamot kaptunk.
- Mond. - és kérdőn néztem rá.
- Csak azt akartam kérdezni,hogy milyen pizzát rendeljünk. - mondta.
- Szerintem sonka-kukorica. Az jó neked is? - kérdeztem Nick felé fordulva.
- Persze. - mondta.
- Oké. - mondta Gabi majd kiment.
- Gyere menjünk mi is. - mondtam neki.
- Jaj. Ne már. -majd magához húzott.
- De. De. - adtam egy puszit a szájára megfogtam a kezét és leindultunk.
Mikor leértünk Gabi akkor tette le a telefont.
- Ki volt az? -kérdezte Joe.
- Nessie apja. Nem jön ma haza. - ennyit mondott és letette a telefont.
- De ugye nincs semmi baja? - kérdeztem.
- Nem tudom.. -mondta Gabi.
Ekkor megint csörgött a telefon. 
|ez sem valami hosszú, de ma már nem hiszem hogy lesz.. :S|

10.fejezet

Lementem és akkor már mindenki ott várt kivéve persze aput aki dolgozott.
- Na kezdheted! - mondta Nick.
- Igen! Kezd. - mondta Joe. - Kiváncsiak vagyunk.
- Hát öö.. Jó.. - mondtam kicsit bizonytalanul.
Majd elkezdtem énekelni Rihannától az Only Girlt, közben táncoltam.
I want you to love me, like I'm a hot guy
Keep thinkin' of me, doin' what you like
So boy forget about the world cuz it's gon' be me and you tonight
I wanna make your bed for ya, then Imma make you swallow your pride [..]
Mikor befejeztem mindenki szeme csillogott  és úgy néztek rám mintha legalábbis egy görög istennő lennék..
- Valami reakció? - kérdeztem.
- Hmm.. - mondta Kevin.
- Kössz! Ez aztán a vélemény... - mondtam.
- Ez tök jóóóó! - fakadt ki végül Gabi.
- Igen.Igen. -helyeselt Joe.
- Ahha. - mondta végül Kevin és Nick is.
- Azt hallottam, hogy énekelsz de aztnem láttam még,hogy táncolsz. -mondta és szeme még mindig csillogott.
- Hehe. - mondtam és éreztem, hogy vörösödök. - Na jó. Mit csinálunk ma? -kérdeztem.
- Hát.. Kéne valamit. - mondta Joe.
- Szerintem ma maradjunk itthon. -vetettem fel.
- Szerintem is. - mondta Gabi.
|rövid lett de lehet lesz még ma.:)|

9. fejezet.

- Jó reggelt. - mondta Kevin és Joe mikor le másztak a lépcsőn.. *Joe-nál szó szerint értsd..*
- Hogy vagytok? - kérdeztem tőlük.
- Hát.. fáradtan.. Este álmodtam egy hülyeséget... - mondta Joe.
- Mit álmodtál? - kérdezte Kevin.
- Nem emlékszem már. - hangzott a válasz, és Joe rám vigyorgott. Egyből gondoltam hogy az éjszakai kis kirándulására gondol...
Ezen kuncognom kellett.
- Mi az? - kérdezte Nick.
- Hmm.Semmi csak eszembe jutott valami. - mosolyogtam rá.
- Oké. - mosolygott vissza.
Befejeztük a reggelit és mindenki visszament a szobákba, ki-ki a magáéba ki-ki pedig a nappaliba. Gabi és Joe, Kevinnel a nappaliba ment és én először bementem apuhoz hogy most már felébresszem de nem volt az ágyában. Biztos korán ment dolgozni. - gondoltam. Utána Nickkel bementünk a szobába.
- Hmm. Mit csináljunk most? - kérdezte tőlem.
- Hmm. Van egy-két ötletem. - vigyorogtam el magam.
- Nekem is. - mondta majd megcsókolt. Visszacsókoltam de amikor abba hagytuk szóvá tettem:
- Nem erre gondoltam. - mondtam neki.
- Én igen. - mondta.
- Én arra gondoltam, hogy fel öltözök és megkérdezem a mai programot, ja és persze megfürdök. 
- Hmm. Mennyi tenni valód van. - vigyorgott rám.
Összeszedtem a ruhámat és elindultam a fürdőbe. Miközben fürödtem nem hallottam, hogy Nick bejött így hát zuhanyzás közben énekelgettem.Aztán mikor kész voltam magamra tekertem a törölközőt és kiléptem a zuhanyzó kabinból (vagy hogy hívják azt.. xD) és megijedtem amikor ott állt velem szemben Nick.
- Úristen de megijesztettél. -mondtam neki kissé morcosan.
- Csak gondoltam megvárlak itt. És akkor meghallottam milyen szépen énekelsz. - mondta és szeme csillogott.
- Köszönöm. - mondtam és biztos, hogy az egész fejem piros volt.
- Énekelj nekem valamit! - mondta.
- Hát öhm.. Nem is tudom.. - mondtam.
- Légy szíves. - kérlelt tovább.
- Rendben egyeztem bele. De előbb felöltözök. - mondtam.
- Oké. - majd leült a kisszékre.
- Hahóó. Kifeléé. - vigyorogtam rá.
- Jójójóó.. - és szomorúnak tűnt de mielőtt "kicsuktam" volna rám vigyorgott.
Gyorsan felöltöztem és kimentem.

8. fejezet

Mikor haza értünk már apu aludt. Halkan mentünk fel a szobánkba majd elköszöntünk egymástól. Levetkőztem majd felvettem egy rövidnadrágot és egy hosszú pólót és bedőltem az ágyba. Nem tudom mennyi ideje aludhattam de egyszer csak éreztem hogy valaki bebújik mellém és átölel. Gondoltam Nick az de nem JOE VOLT!
- Joe mit keresel itt? - pattantam ki az ágyból és kérdeztem álmosan és meglepődve.
- Hát én csak izéé. - mondta és nézett körbe hol is van. - Én a fürdőbe voltam és eggyel előbbi szobába jöttem be úgy látszik. - mondta nevetve.
- Hát úgy látszik.. - mondtam én is nevetve.
Aztán visszafeküdtem aludni Joe pedig vissza ment a szobájába.
Reggel mikor felkeltem és kinéztem a szobámból csend volt. Lementem a konyhába és mindekinek csináltam reggelit utána át mentem Nickhez.
- Jó reggelt! - súgtam a fülébe.
- Neked is. - mondta és magához húzott.
- Gyere menjünk le. - mondtam neki.
- Méég nee. - nyöszörögte majd megcsókolt de én eltoltam magamtól.
- Mi az? - kérdezte meglepődve.
- Büdös a száád. - mondtam neki. - Csak viccelek! -  majd megcsókoltam.
- De gyere most már tényleg menjünk le. - mondtam majd megfogtam a kezét és elkezdtem húzni.
Lementünk és elkezdtünk reggelizni szépen lassan jöttek a többiek is.

7. fejezet

- Na mi a helyzet? - kérdezte Joe.
- Semmi. - feleltünk egyszerre majd elnéztünk mindketten a másik irányba.
- Aha. Szóval semmi. - mondta vigyorogva Joe.
- És veletek? - nézett Kevin Joe-ra és Gabira.
- Velünk? Öhm. Nincsen semmi mi lenne? - kérdezte zavarában.
- Ja. Nincsen semmi. - helyeselt Gabi.
- Oookéé. - mondta Kevin. - Megyünk?
- Hova? - kérdeztük egyszerre 4en.
- Hát.. Haza, vagy valahova máshova. - vetette fel az ötletet Kevin.
- Menjünk. - mondtam.
-Persze menjünk. - mondták a többiek is.
Kimentünk a szórakozóhelyről és Kevin ismét az élen vezetett minkét, Gabi és Joe egymásba karolva Kevin mögött és mi. Nick megfogta a kezemet és kulcsra zárta. Erre én ránéztem és ezt mondtam.
- Nick..- kezdtem.
- Igen? - kérdezte kissé félve mit reagálok.
- Szeretsz engem? Vagy miért csókoltál meg és fogod most a kezemet.- kérdeztem.
- Igen szeretlek. Már az első pillanattól kezdve láttam, hogy Te különleges vagy. - ezen elpirultam. - És Te szeretsz? - kérdezte.
- Igen. Szeretlek. - mondtam neki majd megcsókoltam. Kevin,Joe és Gabi éppen ekkor fordult hátra, fütyültek és örültek nekünk. Mi "szétválasztódtunk" és mosolyogtunk. Majd haza indultunk.
|eléééég rövid lett.. : DD|

6.fejezet

- Oda menjünk Joe-ékhoz vagy legyünk csak ketten? - kérdezte.
- Nekem mindegy. - válaszoltam.
- Akkor maradjunk. - mondta.
Csak álltunk egymással szemben és néztük a másikat.
- Ühm.. Nem táncolunk? - zavartam meg a bambulást.
- De, persze. - és megint elpirult.
Tánc közben egyre közelebb kerültünk egymáshoz,de közben aktívan táncoltunk. Nick keze a csípőmön volt az én kezem pedig a seggét markolászta.
- Nessie olyan izgató vagy. - mondta halkan.
- Kuss! - majd a tökébe markoltam. (Jenny kérte..xD)
Vége lett a számnak és elengedtük egymást. 1 másodperc csend volt és jött a következő szintén pörgős szám.
Nick elindult. Gondolom leülni. De én hátulról megfogtam a kezét és magamhoz húztam. Az arcunk között szinte semmi hely nem volt. A szám az övét súrolta de mi csak néztük egymást. Majd a testemmel is közelebb mentem, teljesen egymáshoz voltunk simulva. Elkezdte a nyakamat csókolgatni és én a mellkhasánál szorítottam a pólót majd a haját markolásztam. És végül megcsókolt lassan csókolt majd mikor visszacsókoltam felbátorodott és átdugta a nyelvét. Hátulról egy hang szólt.
- Hé Nick! - Joe volt az.
Mi rögtön szétrebbentünk.
- Uhh. Bocsi. Úgy látom megzavartan valamit... - majd elment.
Összemosolyogtunk Nickkel.
- Úgy látom ideje vissza menni. - ziháltam.
- Öhm.Igen. - mondta.
Megfogta a kezemet és ki húzott a tömegből.
Vissza ültünk Kevinékhez.

5. fejezet

Aztán amikor kipakoltunk Nick jött fel a szobába és szólt, hogy kezdjünk el öltözni, mert akkor indulnánk is a városba. Felkaptam egy ruhát ami elég rövid volt így vettem alá egy fekete cica nacit és felülre egy bolerót. Gabi rövid nadrágot vett fel egy pántos toppal. Kivasaltam a hajamat, Gabi pedig begöndörítette a sajátját. Csináltunk egy füstös sminket és lementünk. A fiúknak leesett az álla.
- Gyönyörűek vagytok. - szaladt ki Joe száján.
- Köszi. - mosolyogtunk össze Gabival.
- Indulhatunk? -kérdezte Kevin.
Nick még mindig nagy szemekkel nézett engem.
Kimentünk az ajtón és beültünk a kocsiba. Kevin vezetett mellette Joe, én hátul ültem középen, balra mellettem Nick, másik oldalamon pedig Gabi.
Mikor beértünk a városba Kevinbe ment a parkolóházba és leparkolni addig kint megvártuk.
- Na és most merre megyünk? - kérdezte Joe?
- Mehetnénk szórakozóhelyre vagy moziba. - vetettem fel az ötletet.
- Szerintem szórakozó hely.- szólalt meg Nick először az este.
- Az jó lesz. - mondta egyszerre Joe és Gabi, majd összemosolyogtak.
-Akkor indulááás. - kiáltotta Kevin.
Kevin ment egyedül elől és nézett egy papírt amin gondolom szórakozó helyek voltak. Joe és Gabi ketten mentek utána egy kicsivel hátrébb, jókat röhögtek és látszólag nagyon összemelegedtek. Én és Nick ballagtunk mögöttük csendben. Aztán egyszer csak megszólalt:
- Nessie. - szólt.
- Tessék?- kérdeztem.
- Szerinted merre megyünk? - kérdezte.
- Nem tudom.. Kevin a nagy felfedező. - ezen mind ketten jót nevettünk.
- Hát kitudja hova lyukadunk ki.. - vigyorgott rám, és láttam ahogy barna szeme csillog. Közelebb jött hozzám karja az enyémhez simult és csak néztük egymást. Kevin szakította félbe merengésünket egymás szemében.
- Hé skacok! Megérkeztünk.
És tényleg ott volt egy nagy épület melyből hangos zene hallatszott.
A srácok bementek én és Gabi pedig utánuk.
- Hé Gabi. Mi van veled meg Joe-val nagyon összemelegedtetek. - kérdeztem tőle.
- Semmi. Joe nagyon kedves de semmi sincsen köztünk. - úgy láttam mintha kicsit csalódott lenne is ez miatt.
- És szeretnéd, hogy legyen? -kérdeztem nagy vigyorral.
- Hát tényleg rendes de nem hiszem, hogy összejönne velem...És hát ott van Adam is... - mondta.
- Jól van. Hosszú még a nyár. - kacsintottam majd odasiettünk Nickékhez.
Leültünk egy asztalhoz.
- Mit kértek? - kérdezte Joe.
- Én egy koktélt. - mondtam.
- Csatlakozom. -mondta Gabi.
- Milyet? - kérdezett vissza Joe.
- Rád bízom. -mosolyogtam.
- És ti? -nézett a fiúkra.
- Én Jaiger meistert kérek. - mondta Kevin.
- Te mit iszol Joe? - kérdezte Nick.
Mondott valamit de azt nem hallottam.
- Oké. Jó az nekem is. mondta Joenak Nick.
Mikor Joe visszaért és meg ittuk a piát. Joe megkérdezte Gabitól mennek-e táncolni.
- Persze. - mondta Gabi.
- Nessie. - kezdte Nick - Jössz táncolni velem? - kérdezte és kicsit bepirult.
- Persze. - mosolyogtam el magam.

4. fejezet

Oda mentem apuhoz és a Jonashoz.
- Szia apu. - megöleltem és adtam egy puszit az arcára.
- Szia kicsim. - mondta.
Nem tudtam mit csináljak, köszönjek a Jonasnak de hogyan? Vagy mit tegyek? Szerintem Gabi is ezen gondolkozott.
- Na menjünk! - törte meg apu a kínos csendet és egyben szemezésemet Nickkel.
Beültünk a limuzinba, elindultunk apuhoz.
Apu próbált beszélgetni,de a fiúk is és mi is zavarban voltunk.
Oda értünk és a csomagot akartam kiszedni amikor Nick jelent meg mögöttem.
- Segítsek? - kérdezte.
-Öhm.. Persze, Köszönöm. -és tuti, hogy elpirultam.
- Nincs mit. - vigyorodott el, mert gondolom meg látta hogy elpirultam.
Mentem utána, aztán utolértem.
- Szóval.. - kezdtem - Meddig lesztek?
- Hát.. Még nem tudjuk.. - mondta.
- Értem. És mi a mai program?
- Valószínűleg bemegyünk a városba és elszórakozunk. - vigyorgott rám.
- Ohh, remek. - vigyorogtam vissza.
Majd bementünk a házba. Elég nagy házvolt kerttel, medencével, szaunával és mindennel amit eltudsz képzelni. Apu megmutatta a szobánkat és elkezdtünk kipakolni.
| hátnem valami hosszúú.. xD :D|

3. fejezet

Már ott voltunk a reptéren. Anyutól elbúcsúztam, megpusziltam és átöleltem. Mondtam neki, hogy vigyázzon magára. Gabi is még felhívta az anyukáját és elbúcsúzott. Aztán felszálltunk a gépre, ami Hollywoodba repített.
Amúgy apu Manager szóval nem sokat lesz otthon, de ha messzebbre utazik, akkor vagy otthon maradunk vagy megyünk vele… Hát az majd attól függ hova és kihez. Az út elején Gabival beszélgettünk milyen lesz kint, mit fogunk csinálni meg stb. De főleg Ádámról és Dávidról beszéltünk.
- Mit gondolsz Ádám becsajozik a  táborban? – kérdezte tőlem Gabi.
- Nem hiszem, végül is szörf táborba megy. Ott nem sok a csaj vagy igen? – kérdeztem tőle.
- Hát ha a táborban nem is de a tengerparton a sok napbarnított extra vékony libák.. – és elszomorodott.
- Nem hiszem, Ádám szeret téged. Ha becsajozik, akkor majd én jól elverem! – ezen jót nevettünk.
- És Dávid? Vele mi van? – kérdezte kicsit óvatosan.
- Semmi. Mi lenne? – kérdeztem közömbösen.
- Tudod, hogy értem. – mondta.
Hát persze, hogy tudtam..
- Nem fogok neki megbocsájtani. Túl vagyok, rajta már nem érdekel. – És vágtam egy laza mosolyt, majd kibámultam az ablakon.
Az út többi részét zenehallgatással, olvasással, és laptopozással töltöttem. Gabi is hasonlókat csinált.
Miközben egy állapotot írtam a légi kísérő szólt mindenkinek, hogy 10 perc múlva leszállunk.
Összepakoltunk és már le is szállt a gép.
Mikor leszálltunk már meg is láttam aput és mellette ott állt a Jonas Brothers.
- Úristen. – súgtam oda. – Ez a Jonas!
- Aha. – súgta vissza vigyorogva.

2. Fejezet

*1 hét múlva*

-  Vége a sulinak el sem hiszem. – beszélgettünk Gabival meg Ádámmal, hogy mit is csinálnak a nyáron. Ádám valami szörf táborba megy 1 hónapig azt hiszem Gabi pedig csak néha néha valamerre. És én? Hátén valószínűleg apuhoz megyek… Amíg ezen gondolkoztam. Gabi megkérdezte, hogy nem-e jöhetne velem apuhoz. És én nagy vigyorral az arcomon mondtam neki,hogy persze! Amikor hazaértem fel is hívtam aput. Apu nagyon örült neki hogy Gabi is csatlakozik hozzánk.
*
- Apu megengedte! – ugrándoztam miközben telefonon beszéltem Gabival.
- Juhúúú! – hallatszott a vonal másik végéről. – Nekünk lesz a legjobb nyarunk! – vísítozott tovább.
- Vasárnap indulunk. Én megyek is pakolni! Sziia! – mondtam.
- Oké. Szióó. – és hallottam mielőtt kinyomja a telefont még visítozik örömében.
Vasárnap reggel az ébresztőórámra keltem. és már ki is pattant a szememből az álom. Mosolyogva ébredtem és vettem fel a piros répa nadrágomat ,egy felsőt, és hozzá az új fekete baba cipőmet. A hajamat laza két copfba fogtam a frufrumat pedig egy masnival elcsatoltam. És mentem is le anyuhoz. Miközben a lépcsőről mentem le, hallottam, hogy csöngetnek.
- Hagyd anyu! – mikor láttam hogy feláll a kanapéról – Majd én kinyitom.
- Rendben. – és egy lágy mosolyt küldött felém.
Szaladtam, hisz Gabi jött… Gondoltam amíg ki nem nyitottam az ajtót. Mert nem Gabi volt az hanem Dávid.
- Ki az kicsim? – hallottam anyu hangját.
- Senki.. Csak egy szórólapos…- nem akartam, hogy idejöjjön.
Kimentem és becsuktam az ajtót.
- Mit akarsz? – kérdeztem Dávidtól.
- Tisztázni akarom a dolgokat.
- Milyen dolgokat Dávid? Nincs mit tisztázni. – és már fordultam is meg de Dávid elkapta a csuklómat.
- Eressz el! – morogtam a fogaim között.
- Rendben! De hallgass meg.
 Forgattam a szemeim de végül kinyögtem.
- Rendben de fogd rövidre jön Gabi és megyünk apuhoz.
- Elutazol? – kérdezte.
- Igen. De kinyögnéd végre? – és karba tettem a kezem.
- Öhm. Ja. Persze. Szóval aznap este eléggé be voltam rúgva és Amanda is látta és persze azt is, hogy te jössz ki a mosdóból. Lesmárolt én meg nem egészen voltam magamnál szóval… De nem történt semmi más. Amikor hallottam hogy csapódik az ajtó akkor  el löktem Amandát és utánad rohantam… és onnantól már tudod…
Hallgattam.
- Semmi válasz? – kérdezte.
- Mit kéne mondanom? Mégis mit vársz? – kérdeztem és éreztem a szúró, forró könnyeket a szememben.
- Nem tudom. Csak valami reakció. – mondta.
És ekkor megláttam Gabit Dávid mögött kikerekedett szemekkel és azzal a “ez meg mit keres itt” nézésével.
- Menj el.
- De hát..
- Nem! Nincs de! Menj el! Hallod? – és kiabáltam már csurgó könnyekkel a szememben.
Megfordult és elment.
A könnyeim még mindig potyogtak... De magamban mindent végig gondoltam… Lenyugodtam megtöröltem a szememet.. Rámosolyogtam Gabira aki annak ellenére hogy visszamosolygott látta hogy kicsit még össze vagyok hullva…

1.fejezet

1. fejezet
Nikolett vagyok,de szólíts csak Nessinek.
Bécsben élek. 17 éves vagyok.
Az apukám és az anyukám elváltak. Anyával élek.
De szoktam menni apuhoz is.
A legjobb barátnőm Gabriella[Gabi].
Most pedig kezdődjék a történet.

Niki! - kiáltotta anya nappaliból - Ébredj! Negyed nyolc van, elkésel a suliból!
Kipattant az álom a szememből.
Fölkeltem. Fogat mostam, megmosakodtam, megfésültem a hajam. Gyors öltözés. Beleugrottam a répanacimba és egy mintás pólóba, tornacsuka lerohantam dzseki fel táska, anyu arcára nyomtam egy puszit és elindultam.
8 előtt 5 perccel beértem.
Leültem a helyemre. És Kertesi (Töri tanár) betoppant az osztályba.
Lassan telt az idő így mindenki az alvás szélén járt. És végre megszólalt a csengő.
Már csak egy hét volt a suliból.
Kimentem a folyosóra.
És ott állt Ő.
Az Én Dávidom. Gyors puszi. És mentünk az udvarra.

Az udvaron ott volt Gabi a pasijával, Ádámmal beszélgettek.
Oda mentünk hozzájuk és mi is bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.
- Hé! Tényleg Niki! Nem jöttök el te és Dávid egy buliba ma este? - kérdezte Gabi lelkesen.
- Hát végül is péntek van. Dávid? Jössz te is?
- Persze, miért is ne? - vigyorgott.
Utolsó óra vége. Hazafele.
- Na akkor én és Ádám majd oda megyünk hozzád  8-ra.
- Oké. Sziasztok. - és elmentek.
Dávid hazakísért.
- Csajszi jövök ide én is 8ra.
- Oksi.
Adtam neki egy gyors puszit. Köszöntem anyunak és fölrohantam a szobába. Mivel még csak 2 óra volt, ezért tv-ztem és rajzolgattam,gépeztem.
Annyira hamar elment az idő már 6 óra volt. Kerestem valami menő rucit. Egy rövid türkiz pánt nélküli ruhát vettem fel és hozzá lapos talpú fekete balerina cipőt.
Sminkeltem,belőttem a hajamat, kiegészítőket tettem magamra. Ádám,Gabi és Dávid már csöngetett is.
A buliba lefoglaltunk egy boxot és iszogattunk. Gabi és én csak mértékkel. A fiúk már kicsit többet.
- Ne haragudjatok, én elmegyek wc-re. 5 perc és itt vagyok.
- Oké. - mondták kánonban.
El indultam és láttam Dávid exét.
Rápillantottam Amandára és utána Dávidra láttam, hogy Dave föláll és elindul de nem foglalkoztam vele, gondoltam wc-re megy.

Mikor végeztem. Kezet mostam és megnéztem magam a tükörben. Megigazítottam a hajam és a sminkem.
Mikor kimentem Dave és Amanda smároltak. Én sírtam és kirohantam a discóból és futottam amerre csak lehetett.
Utána leültem egy padra a parkban. Sírtam egy ideig csendben és oda jött 3-4 fiú 16-18 év körüliek és nagyon be voltak rúgva.
*
Eközben a buliba:
- Hol van Nessi? - kérdezte Dávid Ádáméktól.
- Nem tudom. - felelte Ádám.
- Én láttam amikor kijött a wc-ről és szaladt. Gondoltam ide jön hozzánk. - mondta.
- Gyere Ádám keressük meg. Te is jössz Gabi? - kérdezte Ádám.
- Persze! -kiáltotta.
* A Parkban.
- Hé Cicuska jössz velünk egy körre? - és a motorokra bökött az egyik fiú.
- Hagyjatok békén! Tűnjetek el! - kiáltottam még mindig sírva. de most már dühösen.
- Hallod a cicus nem csíp téged! - röhögött egy másik pasas.
*
- Menjünk hárman három felé. - mondta Dávid.
- Én megyek a park felé. - mondta Ádám.
- Oké. Én megyek a sétányon. - mondta Gabi.
- Jó. Én megyek a tóhoz.
ÉS elindultak.

A parkban.
- Tűnjetek el innen. - kiáltottam és olyan lendületet vettem hogy föl álltam.
Most már csak a düh volt bennem. Dávid és Amanda iránt és ezek iránt is. Nem tudtam mit csináljak fussak el vagy mit?!
- Süketek vagytok menjetek el innen?! - ordítottam még egyszer.
És megláttam valakit a fák között amint elfordítottam a fejem a banda is arra nézett és gyorsan elfutottak.
Én vissza rogytam a padra és nem érdekelt ki jön arra.
Hallottam az illető lépteit és azt hogy megáll és leül mellém, átölelt.
És én azt kiáltottam:
- Dávid hagyjál békén! - hisz azt hittem ő jött utánam.
- Nyugalom, Ádám vagyok.
És én hisztérikus rohamot kaptam és csak sírtam Ádám ölében a parkban a sötét padon...
Aztán hallottam Gabi hangját:
- Hála istennek hogy megvagy! - és hallottam hogy elkezd futni.
Én még mindig csak zokogtam...
Aztán hallottam hogy Ádám azt mondja Gabinak suttogva hogy:
- Most hagyjuk még egy kicsit utána ott alszik nálad. Oké? Nem akarom hogy az anyukája így lássa és szerintem ő se akarná.
- Persze.
És ő is átölelt.
Aztán hallottam Dávidot. Már itt volt közel hozzánk.
- Miért nem szóltatok hogy megvan tiszta idegbeteg vagyok miatta! Ti meg itt ültök vele. - kiabálta
Kinyitottam a szemem. ÉS megint kezdte volna a kiabálást. De helyette én nyitottam ki a számat.
- Talán azért nem hívtak, mert jobb volt így nekem és jobb lenne, ha elmennél! Menj vissza Amandához. Nem érdekel, csak tűnj el innen! - és megint potyogtak a könnyeim.
- De hát édesem. - és itt félbe szakítottam.
- Édesem mondd ezt Amandának ne nekem. Húzzál el innen.
Pofon akartam csapni, de Ádám meg fogta a csuklómat, azért hogy ne tegyem.
- Hé dave menj el.
- Mért mi lesz, ha nem megyek Ádám?
- Mi lesz? Ne akard megtudni, húzzál el. Nem akarok, balhét csak menj el.
Én addig visszaültem a padra és Gabinak támaszkodtam.
Gabi azt suttogta nekem, hogy: induljunk el hozzám. Oké?
- rendben. - suttogtam én is
- Gyere Ádám Te is. - szólt Gabi.
- Oké megyek. És te - mutatott Dávidra - ne merj utánunk jönni!

És elindultunk Gabiékhoz.
Gabi szülei már aludtak, hiszen már hajnali nem tudom hány lehetett.
Föllopakodtunk a szobába, vagyis hát ők lopakodtak és engem cipeltek.
Gabi adott valami pizsit. Fölvettem nagy nehezen.
- Kicsim itt maradjak? Hát ha vissza jön az a szemét láda? - kérdezte enyhe undorral az arcán.
- Nem fontos. Ugye Nessi? - fordult felém és mind ketten néztek rám nagy boci szemekkel.
- Hát ööhhm... Izé... - dadogtam. - Nem fontos azt hiszem.
- Rendben. Hát ha nem akarjátok... - és fordult megjátszott sajnáltató nézésével ami annyira aranyos volt.
- Na jó maradj. - mondtuk egyszerre Gabival és nevettünk mind a hárman.
Én és Gabi aludtunk az ágyon Ádám pedig egy szivacson feküdt el.
Hamar elaludtunk.
Egyszer csak arra keltem, hogy csattogás hallatszik az utcáról.
Fölkeltettem Gabit.
- Hé Gabi! Hé ébredj valaki dobálja az ablakot.
- Jól van jól van...- felelte álmosan.
És kikukucskáltunk. Dávid volt az.Ádám is fölkelt.
- Hé! Mi van? Mi a baj? - kérdezte.
-Öhm. öö semmi aludj nyugodtan. - mondtam neki.
- Oké. - nézett kételkedően.
Nyomtam egy mosolyt és visszafeküdt.
Aztán kinyitottuk az ablakot.
- Mit akarsz? Ádám nem megmondta hogy ne gyere utánunk?
- Én csak szeretném meg magyarázni. Mert biztos félreértetted.
- Megmagyarázni?! Dávid beteg vagy? Nem vagyok vak. Tűnj el! Aludnék! Sőt mindketten aludánk. - mondtam neki.
- De én azt akarom hogy újra együtt legyünk.
- Fogd fel soha nem leszünk már együtt!!!
Becsuktam az ablakot és vissza feküdtünk aludni.

|Elég hosszú lett.. :D|

Egy történetet fogok itt kezdeni.. Remélem tetszeni fog. ;)