11. fejezet

Nickkel elvonultunk a szobájába és beszélgettünk, meg ismertük egymást sokkal jobban, mikor már egy fél órája beszélgettünk kis szünet  volt aztán megkérdezte:
- Mikor van a szülinapod? - kérdezte tőlem.
- Hát 1 hét múlva. - mosolyogtam rá. - Neked?
- Szeptember 16. - mondta.
Aztán csak néztük egymás szemét. Az övé csillogott mint mindig. Aztán merengésünket Gabi zavarta meg.
- Nessie! - rontott az ajtón amitől majdnem szívrohamot kaptunk.
- Mond. - és kérdőn néztem rá.
- Csak azt akartam kérdezni,hogy milyen pizzát rendeljünk. - mondta.
- Szerintem sonka-kukorica. Az jó neked is? - kérdeztem Nick felé fordulva.
- Persze. - mondta.
- Oké. - mondta Gabi majd kiment.
- Gyere menjünk mi is. - mondtam neki.
- Jaj. Ne már. -majd magához húzott.
- De. De. - adtam egy puszit a szájára megfogtam a kezét és leindultunk.
Mikor leértünk Gabi akkor tette le a telefont.
- Ki volt az? -kérdezte Joe.
- Nessie apja. Nem jön ma haza. - ennyit mondott és letette a telefont.
- De ugye nincs semmi baja? - kérdeztem.
- Nem tudom.. -mondta Gabi.
Ekkor megint csörgött a telefon. 
|ez sem valami hosszú, de ma már nem hiszem hogy lesz.. :S|