Már ott voltunk a reptéren. Anyutól elbúcsúztam, megpusziltam és átöleltem. Mondtam neki, hogy vigyázzon magára. Gabi is még felhívta az anyukáját és elbúcsúzott. Aztán felszálltunk a gépre, ami Hollywoodba repített.
Amúgy apu Manager szóval nem sokat lesz otthon, de ha messzebbre utazik, akkor vagy otthon maradunk vagy megyünk vele… Hát az majd attól függ hova és kihez. Az út elején Gabival beszélgettünk milyen lesz kint, mit fogunk csinálni meg stb. De főleg Ádámról és Dávidról beszéltünk.
- Mit gondolsz Ádám becsajozik a táborban? – kérdezte tőlem Gabi.
- Nem hiszem, végül is szörf táborba megy. Ott nem sok a csaj vagy igen? – kérdeztem tőle.
- Hát ha a táborban nem is de a tengerparton a sok napbarnított extra vékony libák.. – és elszomorodott.
- Nem hiszem, Ádám szeret téged. Ha becsajozik, akkor majd én jól elverem! – ezen jót nevettünk.
- És Dávid? Vele mi van? – kérdezte kicsit óvatosan.
- Semmi. Mi lenne? – kérdeztem közömbösen.
- Tudod, hogy értem. – mondta.
Hát persze, hogy tudtam..
- Nem fogok neki megbocsájtani. Túl vagyok, rajta már nem érdekel. – És vágtam egy laza mosolyt, majd kibámultam az ablakon.
Az út többi részét zenehallgatással, olvasással, és laptopozással töltöttem. Gabi is hasonlókat csinált.
Miközben egy állapotot írtam a légi kísérő szólt mindenkinek, hogy 10 perc múlva leszállunk.
Összepakoltunk és már le is szállt a gép.
Mikor leszálltunk már meg is láttam aput és mellette ott állt a Jonas Brothers.
- Úristen. – súgtam oda. – Ez a Jonas!
- Aha. – súgta vissza vigyorogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése