1.fejezet

1. fejezet
Nikolett vagyok,de szólíts csak Nessinek.
Bécsben élek. 17 éves vagyok.
Az apukám és az anyukám elváltak. Anyával élek.
De szoktam menni apuhoz is.
A legjobb barátnőm Gabriella[Gabi].
Most pedig kezdődjék a történet.

Niki! - kiáltotta anya nappaliból - Ébredj! Negyed nyolc van, elkésel a suliból!
Kipattant az álom a szememből.
Fölkeltem. Fogat mostam, megmosakodtam, megfésültem a hajam. Gyors öltözés. Beleugrottam a répanacimba és egy mintás pólóba, tornacsuka lerohantam dzseki fel táska, anyu arcára nyomtam egy puszit és elindultam.
8 előtt 5 perccel beértem.
Leültem a helyemre. És Kertesi (Töri tanár) betoppant az osztályba.
Lassan telt az idő így mindenki az alvás szélén járt. És végre megszólalt a csengő.
Már csak egy hét volt a suliból.
Kimentem a folyosóra.
És ott állt Ő.
Az Én Dávidom. Gyors puszi. És mentünk az udvarra.

Az udvaron ott volt Gabi a pasijával, Ádámmal beszélgettek.
Oda mentünk hozzájuk és mi is bekapcsolódtunk a beszélgetésbe.
- Hé! Tényleg Niki! Nem jöttök el te és Dávid egy buliba ma este? - kérdezte Gabi lelkesen.
- Hát végül is péntek van. Dávid? Jössz te is?
- Persze, miért is ne? - vigyorgott.
Utolsó óra vége. Hazafele.
- Na akkor én és Ádám majd oda megyünk hozzád  8-ra.
- Oké. Sziasztok. - és elmentek.
Dávid hazakísért.
- Csajszi jövök ide én is 8ra.
- Oksi.
Adtam neki egy gyors puszit. Köszöntem anyunak és fölrohantam a szobába. Mivel még csak 2 óra volt, ezért tv-ztem és rajzolgattam,gépeztem.
Annyira hamar elment az idő már 6 óra volt. Kerestem valami menő rucit. Egy rövid türkiz pánt nélküli ruhát vettem fel és hozzá lapos talpú fekete balerina cipőt.
Sminkeltem,belőttem a hajamat, kiegészítőket tettem magamra. Ádám,Gabi és Dávid már csöngetett is.
A buliba lefoglaltunk egy boxot és iszogattunk. Gabi és én csak mértékkel. A fiúk már kicsit többet.
- Ne haragudjatok, én elmegyek wc-re. 5 perc és itt vagyok.
- Oké. - mondták kánonban.
El indultam és láttam Dávid exét.
Rápillantottam Amandára és utána Dávidra láttam, hogy Dave föláll és elindul de nem foglalkoztam vele, gondoltam wc-re megy.

Mikor végeztem. Kezet mostam és megnéztem magam a tükörben. Megigazítottam a hajam és a sminkem.
Mikor kimentem Dave és Amanda smároltak. Én sírtam és kirohantam a discóból és futottam amerre csak lehetett.
Utána leültem egy padra a parkban. Sírtam egy ideig csendben és oda jött 3-4 fiú 16-18 év körüliek és nagyon be voltak rúgva.
*
Eközben a buliba:
- Hol van Nessi? - kérdezte Dávid Ádáméktól.
- Nem tudom. - felelte Ádám.
- Én láttam amikor kijött a wc-ről és szaladt. Gondoltam ide jön hozzánk. - mondta.
- Gyere Ádám keressük meg. Te is jössz Gabi? - kérdezte Ádám.
- Persze! -kiáltotta.
* A Parkban.
- Hé Cicuska jössz velünk egy körre? - és a motorokra bökött az egyik fiú.
- Hagyjatok békén! Tűnjetek el! - kiáltottam még mindig sírva. de most már dühösen.
- Hallod a cicus nem csíp téged! - röhögött egy másik pasas.
*
- Menjünk hárman három felé. - mondta Dávid.
- Én megyek a park felé. - mondta Ádám.
- Oké. Én megyek a sétányon. - mondta Gabi.
- Jó. Én megyek a tóhoz.
ÉS elindultak.

A parkban.
- Tűnjetek el innen. - kiáltottam és olyan lendületet vettem hogy föl álltam.
Most már csak a düh volt bennem. Dávid és Amanda iránt és ezek iránt is. Nem tudtam mit csináljak fussak el vagy mit?!
- Süketek vagytok menjetek el innen?! - ordítottam még egyszer.
És megláttam valakit a fák között amint elfordítottam a fejem a banda is arra nézett és gyorsan elfutottak.
Én vissza rogytam a padra és nem érdekelt ki jön arra.
Hallottam az illető lépteit és azt hogy megáll és leül mellém, átölelt.
És én azt kiáltottam:
- Dávid hagyjál békén! - hisz azt hittem ő jött utánam.
- Nyugalom, Ádám vagyok.
És én hisztérikus rohamot kaptam és csak sírtam Ádám ölében a parkban a sötét padon...
Aztán hallottam Gabi hangját:
- Hála istennek hogy megvagy! - és hallottam hogy elkezd futni.
Én még mindig csak zokogtam...
Aztán hallottam hogy Ádám azt mondja Gabinak suttogva hogy:
- Most hagyjuk még egy kicsit utána ott alszik nálad. Oké? Nem akarom hogy az anyukája így lássa és szerintem ő se akarná.
- Persze.
És ő is átölelt.
Aztán hallottam Dávidot. Már itt volt közel hozzánk.
- Miért nem szóltatok hogy megvan tiszta idegbeteg vagyok miatta! Ti meg itt ültök vele. - kiabálta
Kinyitottam a szemem. ÉS megint kezdte volna a kiabálást. De helyette én nyitottam ki a számat.
- Talán azért nem hívtak, mert jobb volt így nekem és jobb lenne, ha elmennél! Menj vissza Amandához. Nem érdekel, csak tűnj el innen! - és megint potyogtak a könnyeim.
- De hát édesem. - és itt félbe szakítottam.
- Édesem mondd ezt Amandának ne nekem. Húzzál el innen.
Pofon akartam csapni, de Ádám meg fogta a csuklómat, azért hogy ne tegyem.
- Hé dave menj el.
- Mért mi lesz, ha nem megyek Ádám?
- Mi lesz? Ne akard megtudni, húzzál el. Nem akarok, balhét csak menj el.
Én addig visszaültem a padra és Gabinak támaszkodtam.
Gabi azt suttogta nekem, hogy: induljunk el hozzám. Oké?
- rendben. - suttogtam én is
- Gyere Ádám Te is. - szólt Gabi.
- Oké megyek. És te - mutatott Dávidra - ne merj utánunk jönni!

És elindultunk Gabiékhoz.
Gabi szülei már aludtak, hiszen már hajnali nem tudom hány lehetett.
Föllopakodtunk a szobába, vagyis hát ők lopakodtak és engem cipeltek.
Gabi adott valami pizsit. Fölvettem nagy nehezen.
- Kicsim itt maradjak? Hát ha vissza jön az a szemét láda? - kérdezte enyhe undorral az arcán.
- Nem fontos. Ugye Nessi? - fordult felém és mind ketten néztek rám nagy boci szemekkel.
- Hát ööhhm... Izé... - dadogtam. - Nem fontos azt hiszem.
- Rendben. Hát ha nem akarjátok... - és fordult megjátszott sajnáltató nézésével ami annyira aranyos volt.
- Na jó maradj. - mondtuk egyszerre Gabival és nevettünk mind a hárman.
Én és Gabi aludtunk az ágyon Ádám pedig egy szivacson feküdt el.
Hamar elaludtunk.
Egyszer csak arra keltem, hogy csattogás hallatszik az utcáról.
Fölkeltettem Gabit.
- Hé Gabi! Hé ébredj valaki dobálja az ablakot.
- Jól van jól van...- felelte álmosan.
És kikukucskáltunk. Dávid volt az.Ádám is fölkelt.
- Hé! Mi van? Mi a baj? - kérdezte.
-Öhm. öö semmi aludj nyugodtan. - mondtam neki.
- Oké. - nézett kételkedően.
Nyomtam egy mosolyt és visszafeküdt.
Aztán kinyitottuk az ablakot.
- Mit akarsz? Ádám nem megmondta hogy ne gyere utánunk?
- Én csak szeretném meg magyarázni. Mert biztos félreértetted.
- Megmagyarázni?! Dávid beteg vagy? Nem vagyok vak. Tűnj el! Aludnék! Sőt mindketten aludánk. - mondtam neki.
- De én azt akarom hogy újra együtt legyünk.
- Fogd fel soha nem leszünk már együtt!!!
Becsuktam az ablakot és vissza feküdtünk aludni.

|Elég hosszú lett.. :D|